Klaniczay Gábor, az ELTE BTK docense szerint Kapisztrán János személyét és emlékét különös intenzitással szövi át a csoda jelensége, hiszen a magyar szentek közül ő tekinthető a legaktívabb csodatevőnek. A Szent János nevéhez fűződő csodák összegyűjtésén és ezzel párhuzamosan szentté avatásának előkészítésén nem csupán a ferences rendtársak és más egyházi személyek fáradoztak, de Újlaki Miklós és az örök nyugvóhelyül szolgáló város, Újlak polgárai is. 1526-ig több mint ötszáz csodát jegyeztek fel Kapisztrán tevékenységével kapcsolatban, ennek ellenére a kanonizáció igen sokáig, 1724-ig váratott magára. Kapisztrán szentté avatási perének megindítását célzó csodagyűjtés egyben az obszerváns ferencesek sajátos csodafelfogásának dokumentációja is.

Az előadás második részében Klaniczay a csodagyűjtéshez kapcsolódó két nagy forráscsoportot elemezte. Először azokra az esetekre koncentrált, amelyeket Szent János még életében vitt véghez, különös tekintettel a nándorfehérvári csatához kapcsolódókra, amelyekben Kapisztrán a keresztény világ legfőbb, sőt egyedüli védelmezőjeként jelenik meg. A megvizsgált források másik csoportját Sienai Szent Bernardin kanonizációjának dokumentációja képezte. A 15. században a ferences és a domonkos obszervanciának köszönhetően a szentté avatási perek történetének új fejezete kezdődött meg karizmatikus, „élő szentek” felvonultatásával. Bernardin pere, amelynek mozgatója Kapisztrán János volt, egy új sorozat nyitányát jelentette, amely az egyházszakadáson és az egyetemes zsinatok vitáin egy minden korábbinál nagyobb szabású szentté avatási kampány megszervezésével próbált felülkerekedni.